Hihetetlen, olykor mennyire félünk teljes őszinteséggel viszonyulni partnerünkhöz egy közeli kapcsolatban. Azért félünk, mert ha tényleg közel engedünk magunkhoz valakit, megengedjük neki, hogy meglássa, kik is vagyunk valójában, ő pedig elhagy minket, akkor teljesen összeroppanunk. Ha viszont nem engedjük magunkhoz elég közel, akkor nem kapjuk meg azt, amire vágyunk. Ezért tartjuk az embereket karnyújtásnyira magunktól, elég közel ahhoz, hogy létrejöhessen a kontaktus, de mégsem annyira közel, hogy meglássák igazi arcunkat. Mert attól félünk, hogy ha rájönnek, kik vagyunk valójában, nem akarnak majd velünk maradni. Ezért kapcsolatainkba csak eddig a szintig engedjük be az intimitást, és nem mélyebbre. Sajnos, ilyen távolság mellett nem érezhetünk teljes megelégedettséget.
Ha tényleg ki akarjuk elégíteni a közelség utáni vágyunkat, fel kell vállalnunk azt a kockázatot, hogy megmutassuk önmagunkat másoknak.
Ha tényleg ki akarjuk elégíteni a közelség utáni vágyunkat, fel kell vállalnunk azt a kockázatot, hogy megmutassuk önmagunkat másoknak.
*
Hajlandó vagyok megmutatni valódi lényemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése