A bennünk lévő gyermeknek vannak bizonyos
alapvető szükségletei. Ilyen a szeretetigény, az érzelmi és a testi kontaktus
és az önkifejezés. Ha ezeket a szükségleteket nem elégítettük ki teljes
mértékben a gyermekkorban (mint ahogy erre a legritkább esetben van példa),
különféle magatartásmintákat alakítunk ki, amelyekkel a bennünk lévő gyermeket
kényeztetjük. Valójában ezek a rossz beidegződések tudat alatti, téves
kísérletek: a bennünk lévő gyermekről próbálunk gondoskodni a segítségükkel. A
gyermeket szeretnénk táplálni azzal, hogy alkoholt fogyasztunk, dohányzunk,
gyógyszereket szedünk vagy túl sokat eszünk. Így próbáljuk tompítani
fájdalmait. Vagy úgy akarjuk mások elismerését kivívni és ezáltal
biztonságérzetre lelni, hogy agyondolgozzuk magunkat, vagy hogy másokról
gondoskodunk.
Persze eredményre ez a módszer sem vezet,
mert nem elégíti ki a belső gyermek igazi szükségleteit, ráadásul hihetetlenül
romboló hatású a testünkre és a lelkünkre nézve egyaránt. Eredményre az vezet,
ha szakítunk káros magatartásmintáinkkal, szembenézünk belső gyermekünk
tényleges igényeivel, és lépéseket teszünk ezek kielégítésére.
*
Élek-e
valamilyen káros szenvedéllyel vagy magatartás - mintával, hogy kényeztethessem a bennem lévő gyermeket?
Shakti Gawain: Ébredés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése